Hamarosan 19 éves leszek, és idén szeptemberben kollégista lettem Budapesten, mivel egy technikumban tanulok egy kétéves képzésen. Egy Nógrád megyei kisfaluból származom, és igazából soha nem szerettem igazán a vidéki életet, különösen a falusi létet.
Már azelőtt is imádtam Budapestet, hogy ideköltöztem volna a kollégiumba. Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer hosszabb időt tölthessek itt, és ne csak néhány órára jöhessek fel. Egyszerűen sokkal jobban érzem magam a fővárosban, mert rengeteg lehetőség van, szinte mindegyik sarkon lehet találni egy boltot vagy egy éttermet, ezért sokkal könnyebb eljutni bárhová, és mindig történik valami. Ezzel szemben a faluban, ahol élek, úgy érzem, szinte semmilyen lehetőségem nincs. A buszok nagyjából óránként járnak, minden messze van, és sokszor már az is nehézséget jelent, hogy eljussak valahová. Szerintem egy fiatalnak különösen nehéz ilyen környezetben felnőnie, és én úgy gondolom, hogy a falusi élet nem tinédzsernek való.
Nagyon szeretem a családomat, és nem azért írom ezt, mert ne szeretnék velük lenni, de péntekenként, amikor haza kell indulnom Budapestről, egyáltalán nem érzem azt a boldogságot és megnyugvást, amit sokan az otthonukhoz társítanak. Épp ellenkezőleg: szomorú vagyok, mert tudom, hogy megint magam mögött kell hagynom azt a helyet, ahol igazán jól érzem magam. Irigylem azokat, akik Budapesten élnek, és nem kell minden hétvégén elhagyniuk a fővárost. Én legszívesebben maradnék, és nagyon várom azt az időszakot, amikor majd a saját döntésem alapján élhetek itt.
De ugyanakkor van bennem egy kis félelem is a jövőmmel kapcsolatban. Ha egyszer úgy döntök, hogy végleg Budapestre költözöm, akkor gyakorlatilag csak az albérlet jöhet majd szóba, hiszen ilyen árak mellett valószínűleg soha nem lesz itt saját ingatlanom, és nem is fogok örökölni sem. Attól tartok, hogy a budapesti albérletárak mellett nagyon nehéz lesz majd egyedül boldogulnom, és egyelőre azt sem tudom, hogy hogyan fogom tudni ezt hosszú távon megfizetni. Hiába vágyom ennyire arra, hogy itt élhessek, azért félek is attól, hogy anyagilag mennyire lesz ez megvalósítható számomra. Attól tartok, hogy anyagi szempontból nem lesz egyszerű megteremteni itt a saját életemet.
Tudom, hogy nem lesz egyszerű, és még rengeteg kihívás vár rám, de abban is biztos vagyok, hogy Budapest az a hely, ahol igazán önmagam lehetek, és ezt anyukámnak is mindig elmondom, aki teljesen megért engem. Remélem, lépésről lépésre sikerül majd kiépítenem az itteni életemet.
